Kedves Mindenki!
Két évvel ezelőtt november utolsó hétévégéjén történt, amikor először találkoztam a nemsokára férjemmel, ezért úgy döntöttem szeretném megosztani ezt a történetet.
Remélem nem lesz mérges érte.
2015 júniusában ért véget egy hosszú kapcsolatom és utána nem sokkal kis külső segítséggel újra elkezdtem ismerkedni. Akkoriban elég népszerű volt az a bizonyos jobbrahúzós alkalmazás. Júliusban jobbra húztam őt.
Akkor nem gondoltam volna, hogy valaha is találkozni fogunk, mert nem igazán hiszek az ilyesmiben. Sőőt... az online ismerkedésben sem.
Majd valamikor november környékén elkezdtünk beszélgetni. Minden egyes nap beszéltünk, de folyamatosan.
Abban az évben kellett leadnom a portfóliómat (aki pedagógus biztosan ismeri és aki nem szerintem az is) és aki ismer tudja, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, így ez sem történt másképp.
Viszont ezen a hétévégén neki Budapesten volt dolga és egy hét aktív beszélgetés után elhívott, hogy szeretne élőben is megismerni.
Szívesen mentem, mert addig sem kellett a dolgommal foglalkozni. 😄
A randinkat már egy előző bejegyzésben említettem.
Korcsolyáztunk a Népligetben majd vacsoráztunk és nagyon sokat beszélgettünk.
Azt hiszem tökéletes hétvége volt és ezután a két nap után nem volt kérdés, hogy nekünk együtt kell lennünk csak azt nem tudtam elképzelni, hogy hogyan.
Mikor hazaértem (természetesen feltöltöttem a portfólióm és azóta sikeresen minősültem is) azt mondtam Anyukámnak, hogy pont olyan volt, amilyennek szerettem volna, hogy legyen.
Azóta sok minden történt, természetesen utána még többször találkoztunk, de volt ideje kialakulni. Nem tudtuk elsietni a dolgokat.
Majd 2016 nyarán ideköltöztem, hogy kipróbáljuk tudunk-e egyáltalán közösen élni...
Úgy tűnik tudunk, mert még most is itt vagyunk. 😺
Két éve, hogy először találkoztunk.
Egy éve, hogy együtt élünk.
Csak azt akartam megosztani, hogy semmi sem lehetetlen.
Akiről akkor 2015-ben azt gondoltam sose fogunk találkozni, most 2017-ben megkérte a kezem és jövőre a felesége leszek. (Addig még gyakorlom az új aláírásom😉)
Meseszép két év volt ez és a java még csak ezután következik.
Az elmúlt hetekben szabadságon voltunk és az esküvőnket szerveztük. Azt gondoltam, ha csak szűk körben szeretnénk ünnepelni, akkor majd egyszerűbb lesz, de megnyugtatok mindenkit, hogy NEM 😊.
Egy hetet töltöttem otthon és nagyon sok mindenkinek megígértem, hogy találkozunk. Ezúton kérek elnézést tőlük, de végtelenül hálás vagyok, hogy ennyi értékes időt tudtam a családommal tölteni.
Nagyon-nagyon mozgalmas és eseménydús hét volt, de minden egyes pillanatát élveztem.
Szomorú voltam, mikor elindultunk ide vissza, de tudom, hogy nem sokára újra találkozunk.
Addig is puszi Mindenkinek!
Zs.
Két évvel ezelőtt november utolsó hétévégéjén történt, amikor először találkoztam a nemsokára férjemmel, ezért úgy döntöttem szeretném megosztani ezt a történetet.
Remélem nem lesz mérges érte.
2015 júniusában ért véget egy hosszú kapcsolatom és utána nem sokkal kis külső segítséggel újra elkezdtem ismerkedni. Akkoriban elég népszerű volt az a bizonyos jobbrahúzós alkalmazás. Júliusban jobbra húztam őt.
Akkor nem gondoltam volna, hogy valaha is találkozni fogunk, mert nem igazán hiszek az ilyesmiben. Sőőt... az online ismerkedésben sem.
Majd valamikor november környékén elkezdtünk beszélgetni. Minden egyes nap beszéltünk, de folyamatosan.
Abban az évben kellett leadnom a portfóliómat (aki pedagógus biztosan ismeri és aki nem szerintem az is) és aki ismer tudja, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok, így ez sem történt másképp.
Viszont ezen a hétévégén neki Budapesten volt dolga és egy hét aktív beszélgetés után elhívott, hogy szeretne élőben is megismerni.
Szívesen mentem, mert addig sem kellett a dolgommal foglalkozni. 😄
A randinkat már egy előző bejegyzésben említettem.
Korcsolyáztunk a Népligetben majd vacsoráztunk és nagyon sokat beszélgettünk.
Azt hiszem tökéletes hétvége volt és ezután a két nap után nem volt kérdés, hogy nekünk együtt kell lennünk csak azt nem tudtam elképzelni, hogy hogyan.
Mikor hazaértem (természetesen feltöltöttem a portfólióm és azóta sikeresen minősültem is) azt mondtam Anyukámnak, hogy pont olyan volt, amilyennek szerettem volna, hogy legyen.
Azóta sok minden történt, természetesen utána még többször találkoztunk, de volt ideje kialakulni. Nem tudtuk elsietni a dolgokat.
Majd 2016 nyarán ideköltöztem, hogy kipróbáljuk tudunk-e egyáltalán közösen élni...
Úgy tűnik tudunk, mert még most is itt vagyunk. 😺
 |
| Budapest |
Két éve, hogy először találkoztunk.
Egy éve, hogy együtt élünk.
Csak azt akartam megosztani, hogy semmi sem lehetetlen.
Akiről akkor 2015-ben azt gondoltam sose fogunk találkozni, most 2017-ben megkérte a kezem és jövőre a felesége leszek. (Addig még gyakorlom az új aláírásom😉)
Meseszép két év volt ez és a java még csak ezután következik.
Az elmúlt hetekben szabadságon voltunk és az esküvőnket szerveztük. Azt gondoltam, ha csak szűk körben szeretnénk ünnepelni, akkor majd egyszerűbb lesz, de megnyugtatok mindenkit, hogy NEM 😊.
Egy hetet töltöttem otthon és nagyon sok mindenkinek megígértem, hogy találkozunk. Ezúton kérek elnézést tőlük, de végtelenül hálás vagyok, hogy ennyi értékes időt tudtam a családommal tölteni.
Nagyon-nagyon mozgalmas és eseménydús hét volt, de minden egyes pillanatát élveztem.
Szomorú voltam, mikor elindultunk ide vissza, de tudom, hogy nem sokára újra találkozunk.
Addig is puszi Mindenkinek!
Zs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése