Kedves Mindenki!
A várandósságom ideje alatt rengeteg erőt merítettem más anyák szülés történeteiből. Már akkor eldöntöttem, hogy én is megosztom majd az enyémet.
Most mégis nehéz visszagondolnom, miközben itt szuszog mellettem a legféltettebb Kincsem.
Mikor ránézek elfelejtem az első 12 hét émelygését, a felszedett plusz kilókat vagy a megrepedezett bőrömet a hasamon.
Ezek már mind nem számítanak.
A kilókat majd leadom, a csíkok elhalványulnak, de mindig emlékeztetni fognak arra, hogy egy kicsi élet fejlődött ott bent.
2019 július 1.
Már reggel úgy keltem, hogy fájásaim voltak, de úgy voltam vele, hogy ez csak jósló majd elmúlik. Nem voltak rendszeresek ezért nem igazán foglalkoztam velük. Miután este fürdés után sem múltak el már kezdett gyanús lenni, de gondoltam mégis megpróbálok aludni.
Nem igazán sikerült, majd fél egy körül találkoztam a sokat emlegetett nyákdugóval, amit elkézpelni sem tudtam, de mikor megláttam azonnal beugrott. Ezzel a lendülettel ébresztettem a férjem, hogy itt ma valami lesz.
Azonnal hívtuk a kórházat, hogy mit csináljunk, majd az ő javaslatukra éjszaka fél 2-kor megérkeztünk.
A fájásaim akkor már 3 percenként jöttek, de mire odaértünk és rám kötötték a CTG-t, addigra újra rendszertelenek lettek.
Kaptunk egy szobát, ahol az éjszakát tölthettük és azt mondták reggel újra megvizsgálnak.
2019. július 2.
Reggelre a fájásaim sokkal erősebbek lettek, de sajnos még mindig rendszertelenek.
Reggeli után felajánlották, hogy kaphatok izomlazítót, (ami hatására vagy elmúlnak vagy rendszereződnek a fájások) vagy hazamehetek és ha valami van jöjjünk vissza.
Akkor már 5 nappal voltam túl a kiírt dátumon és nagyon szerettem volna ha megszületik a kisbabám, így a gyógyszert választottam.
Rendszer nem igazán alakult ki, de az erősségük egyre nagyobb lett, bár azt mondták ez még mindig kevés a szüléshez.
Minden fájdalmat úgy képzeltem el, mintha egy nagy üres szoba lenne, amit megtölt, mint a por és nekem muszáj kiporszívóznom. Nagyon bugyuta kép, de akkor ez hatalmas segítség volt.
Ezek után csak vártunk.
Ebéd.
Még mindig várunk.
CTG.
Várunk.
Ezek után úgy éreztem nagyon jó lenne sétálni egy kört.
A séta megtette hatását, mert nem sokkal később, délután fél 3-kor a magzatvizem magától elfolyt.
Ezek után elkezdődött az igazi buli.
A szülés előtt hatalmas dilemma volt számomra az epidurális fájdalomcsillapítás, de alapvetően szerettem volna anélkül megcsinálni.
Beérkeztünk a szülőszobába és én csak porszívóztam a fájdalmat szépen csöndben.
Infúzióban kaptam valamiféle fájdalomcsillapítót, de abból nem éreztem sokat.
Arra emlékszem, hogy az addig ismert fájás átváltott egy új, ismeretlenbe és akkor ott felkiáltottam, hogy nagyon fáj.
Mondtam, hogy nem tudom tovább csinálni adjanak valamit. De utólag kiderült, hogy akkor már késő volt epidurálist kérni, mert az új, ismeretlen fájdalom, a toló fájás.
Őszintén mondom, hogy ezután az agyam kikapcsolt.
Mindent úgy csináltam, ahogyan mondták, de nem igazán emlékszem a történtekre.
Akkor ott megszűnt a világ és nekem együtt kellett dolgoznom a kislányommal.
2019 július 2-án 17:31-kor megszületett és abban a pillanatban minden fájdalmam megszűnt. Újra ott voltam, de már vele a mellkasomon.
Az addig csukott szemeim kinyitottam és egy csodát láttam.
Család lettünk.
Akik ott voltak a szülőszobában mind átélték velünk ezt csodát és hálás vagyok nekik.
Mikor orvost választottam az volt a legfontosabb, hogy nő legyen. Az ő személyében egy végtelen türelmes, figyelmes és kedves embert ismertem meg, aki szakmailag is kifogásolhatatlan. Mikor láttam az elérzékenyült arcát, ahogy megpillantotta a kislányom, akkor rájöttem, hogy mi nem csak egy pár voltunk a sok közül. Ő tényleg lelkiismeretesen végig kísért bennünket a várandósság 9 hónapján.
Nála jobbat nem találhattam volna.
Aznap és az utána következő napokban sokan kérdezték, hogy "Milyen volt?"
Akkor még mindenem fájt, de most... lassan két héttel később azt mondanám, hogy a szülés nem egyszerű, de az a pillanat, amikor a kezedbe adják a gyermeked, leírhatatlan.
Már nem emlékszem magára a fájdalomra csak azt tudom, hogy nagyon fájt.
Abban a pillanatban azt mondtam, hogy nem csinálnám újra, de most már úgy érzem bármikor elkezdeném még egyszer, mert minden nap egy csoda ez az utazás.
Kívánom mindenkinek, aki még előtte áll, hogy élje át és meg a várandósság és a szülés/születés élményét, mert abban a pillanatban nem csak egy kisbaba születik, hanem egy Apa és egy Anya is.
A legnagyobb álmom vált valóra azzal, hogy Anya lettem és a férjemnél jobb Apát nem is kívánhatnék Kincsőnek.
Szép napot Nektek!
Zs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése