Kedves Mindenki!
A napokban olvastam egy cikket a gyermekágyas időszakról, miszerint azok a nők, akik nem pihennek már most megnehezítik és évekkel előrébb hozzák a változókort.
Őszintén ezen elgondolkoztam, mert én is azon nők közé tartozom, akik úgy gondolták, hogy felnőtt vagyok, van egy férjem megoldjuk ezt ketten.
Persze gondoltam, hogy Anyukám úgyis eljön segíteni, de hamar helyrejövök és onnan már megy egyedül is. Be kell látnom, hogy NEM.
Nekem szükségem volt arra, hogy ő 3 hétig itt legyen velünk és hatalmas segítség volt, mikor délben meleg étel volt az asztalon, a kicsi ruhák ki voltak vasalva és nekem CSAK a kisbabám kellett ellátnom.
Hiába vagyok nagyon makacs és önfejű, el kellett ismernem, hogy ebben NINCS igazam.
Ezek után beláttam azt is, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet sürgetni. Nem véletlenül van az a bizonyos 6 hét.
A szülés után nagyon kevés energiám volt. Pedig nekem nem volt gátmetszésem, de a szülés vérveszteséggel jár, amit azért megérez az ember. Ha lehetett mindig aludtam a babával, de ha nem úgy alakult akkor is a kezemben tartottam és addig is pihentem.
Pár héttel később a teraszon ültünk Anyukámmal. Mi beszélgettünk, Kincső aludt, de mégis pihentető volt mindenkinek.
Sok helyen látom, hogy a nők szülés után a lehető leghamarabb szeretnék visszanyerni a régi formájukat. Sajnos a közösségi média is ezt mutatja és ezzel bűntudatot keltve azokban a nőkben, akiknek ez nem sikerül azonnal.
Ezzel én sem voltam másként, de a testemnek 9 hónap kellett, hogy formálódjon és a belső szerveimnek is kisebb helyen kellett működniük. Akkor nekem is időt kell adnom, hogy újra visszarendeződjenek.
Nem kezdhetek őrült diétákba és edzéstervekbe, hogy később legyen bajom belőle.
Illetve ezek a dolgok a tej csökkenését is jelentik, ezért különösen fontos odafigyelni.
A legjobb dolog a szoptatásban, hogy aki szoptat, az így különösebb erőfeszítés nélkül olvasztja le magáról a plusz kilókat.
Nálunk a kórházból úgy engednek haza, hogy ellátnak mindenféle jó tanáccsal, velem a következőket ígértették meg:
• Azt kell enni, amit kívánsz. A tejtermelés szempontjából sok cukrot és szénhidrátot. (Segít még a sör és a prosecco)
• Az első hat hétben semmilyen sportot nem végzek és az aktív sportolást is csak 6 hónap után (pl. futás)
• Ha nem tudsz szoptatni az nem szégyen, de mindig tedd mellre a kisbabád, hogy érezze az illatod és a közelséged. (A tápszer pedig mindig segít az éhségen)
Szerintem a legfontosabb, hogy minden azaz MINDEN segítséget el kell fogadni.
Nem véletlenül volt, hogy régebben több generáció élt együtt illetve akik látogatóba jöttek mindig hoztak komatálat. Modernizálhatjuk az életfelfogásunk és lehetünk olyan nők, akik erősek és függetlenek, de ahogy azt már korábban is írtam a szülés nem egyszerű.
Ebben a hat hétben rengeteget kell pihenni és a kisbabádra figyelni. Hiszen hiába voltatok együtt 9 hónapon keresztül, ez egy teljesen új helyzet neki is, neked is és főleg az apának. Össze kell szokni és megtanulni az új élethelyzeteket.
Egy mondatban úgy foglalnám össze, hogy:
Adj időt magatoknak!
Az énidőm lassan a végéhez ér, mert a kisbabám ébredezik.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szép napot!
Zs.
A napokban olvastam egy cikket a gyermekágyas időszakról, miszerint azok a nők, akik nem pihennek már most megnehezítik és évekkel előrébb hozzák a változókort.
Őszintén ezen elgondolkoztam, mert én is azon nők közé tartozom, akik úgy gondolták, hogy felnőtt vagyok, van egy férjem megoldjuk ezt ketten.
Persze gondoltam, hogy Anyukám úgyis eljön segíteni, de hamar helyrejövök és onnan már megy egyedül is. Be kell látnom, hogy NEM.
Nekem szükségem volt arra, hogy ő 3 hétig itt legyen velünk és hatalmas segítség volt, mikor délben meleg étel volt az asztalon, a kicsi ruhák ki voltak vasalva és nekem CSAK a kisbabám kellett ellátnom.
Hiába vagyok nagyon makacs és önfejű, el kellett ismernem, hogy ebben NINCS igazam.
Ezek után beláttam azt is, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet sürgetni. Nem véletlenül van az a bizonyos 6 hét.
A szülés után nagyon kevés energiám volt. Pedig nekem nem volt gátmetszésem, de a szülés vérveszteséggel jár, amit azért megérez az ember. Ha lehetett mindig aludtam a babával, de ha nem úgy alakult akkor is a kezemben tartottam és addig is pihentem.
Pár héttel később a teraszon ültünk Anyukámmal. Mi beszélgettünk, Kincső aludt, de mégis pihentető volt mindenkinek.
Sok helyen látom, hogy a nők szülés után a lehető leghamarabb szeretnék visszanyerni a régi formájukat. Sajnos a közösségi média is ezt mutatja és ezzel bűntudatot keltve azokban a nőkben, akiknek ez nem sikerül azonnal.
Ezzel én sem voltam másként, de a testemnek 9 hónap kellett, hogy formálódjon és a belső szerveimnek is kisebb helyen kellett működniük. Akkor nekem is időt kell adnom, hogy újra visszarendeződjenek.
Nem kezdhetek őrült diétákba és edzéstervekbe, hogy később legyen bajom belőle.
Illetve ezek a dolgok a tej csökkenését is jelentik, ezért különösen fontos odafigyelni.
A legjobb dolog a szoptatásban, hogy aki szoptat, az így különösebb erőfeszítés nélkül olvasztja le magáról a plusz kilókat.
Nálunk a kórházból úgy engednek haza, hogy ellátnak mindenféle jó tanáccsal, velem a következőket ígértették meg:
• Azt kell enni, amit kívánsz. A tejtermelés szempontjából sok cukrot és szénhidrátot. (Segít még a sör és a prosecco)
• Az első hat hétben semmilyen sportot nem végzek és az aktív sportolást is csak 6 hónap után (pl. futás)
• Ha nem tudsz szoptatni az nem szégyen, de mindig tedd mellre a kisbabád, hogy érezze az illatod és a közelséged. (A tápszer pedig mindig segít az éhségen)
Szerintem a legfontosabb, hogy minden azaz MINDEN segítséget el kell fogadni.
Nem véletlenül volt, hogy régebben több generáció élt együtt illetve akik látogatóba jöttek mindig hoztak komatálat. Modernizálhatjuk az életfelfogásunk és lehetünk olyan nők, akik erősek és függetlenek, de ahogy azt már korábban is írtam a szülés nem egyszerű.
Ebben a hat hétben rengeteget kell pihenni és a kisbabádra figyelni. Hiszen hiába voltatok együtt 9 hónapon keresztül, ez egy teljesen új helyzet neki is, neked is és főleg az apának. Össze kell szokni és megtanulni az új élethelyzeteket.
Egy mondatban úgy foglalnám össze, hogy:
Adj időt magatoknak!
Az énidőm lassan a végéhez ér, mert a kisbabám ébredezik.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szép napot!
Zs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése