Kedves Mindenki!
Még egy téma felmerült bennem, ami számomra egy nagyon érzékeny terület és ez nem más, mint a szoptatás.
Nálunk is az a szokás, hogy már a szülőszobában mellre kell tenni a babát. Ez velem sem történt másképp.
Nagyon boldog voltam, mert az én kicsikém azonnal tudta mit hogyan kell csinálni és a nővérek is bíztattak, hogy ez egy nagyon jó kezdet.
Napról-napra nagyobb étvágya lett a babámnak, aminek nagyon örültem és egyre sűrűbben tettem mellre. Egyik este 9 óra után kezdtük a vacsorát, de ő nem tudott jól lakni és egyik mellről a másikra vándorolt egészen hajnal 3-ig.
Reggel a nővérek azt mondták, hogy biztosan nem éhes csak cumizni szeretett volna és ha én megengedem adnak neki cumit, hogy a melleim ne sebesedjenek ki.
Természetesen megengedtem, mert utána olvastam, hogy ilyen korai szakaszban semmiféle cumizavart nem okoz.
A kislányom megnyugodott és a melleim is pihenőre térhettek.
Ettől a pillanattól kezdve mindenki elégedett volt. Én is, ő is és a nővérek is.
Úgy mentünk haza egy pénteki napon, hogy minden rendben lesz.
Az első éjszakánk borzalmas volt, amit betudtam az új környezetnek.
Az ezt követő nappal sem volt sokkal jobb, még mindig a környezetváltozásban hittem. De... mikor még vasárnap is ordított és már kezdett berekedni éreztem, hogy itt többről van szó.
A melleim sebesek voltak és ő pedig csak sírt egyre keservesebben.
Éhes volt...
Ebben a pillanatban döntést kellett hoznom, hogy félredobom a büszkeségem és tápszert adok neki vagy szenvedünk tovább ( ő az éhségtől, én a fájdalomtól).
Felhívtam a kórházat és elmondtam nekik, hogy mi a problémám és hogy vasárnap van, minden zárva, nem tudom mi tévő legyek.
Azt mondták küldjem be a férjem vagy menjek én és megoldjuk.
Adtak tápszert. Annyit, amennyi másnap délig elegendő, de másnap vegyünk.
Nekem azt mondták, hogy rendszeresen fejjem le a tejem, igyak szoptatós teát, sört és fogyasszak szénhidrátot illetve cukrot. Mindent egyek meg, amit megkívánok.
Ameddig sebes és vérzik a mellem ne szoptassak és a véres tejet NE adjam oda a kicsinek, mert azt nem tudja megemészteni és csak ki fogja hányni.
A babám 3 óránként kapta a tápszert, én pedig mindent úgy csináltam, ahogy javasolták, de sajnos a tejem nem szaporodott.
Mindent kipróbáltam és ezek mellett rengeteget pihentem. Miután a sebeim begyógyultak újra szoptatni kezdtem, de nem lett elegendő tejem.
Mivel Kincső a napi bevitelének nagy részét tápszerből kapja, így már nem szeret szopizni, mert sokkal nehezebb neki kiszívni, mint a cumisüvegből kortyolgatni.
Azt az indurka-pindurka tejem mindig megkapja, de már azt is üvegből.
Így lett az én kisbabám tápszeres.
Újra csak a közösségi média... Én is több anyukát követek és azt tapasztalom, hogy ördögtőlvaló ha valaki tápszert ad a gyermekének.
Azon a vasárnapon nekem hatalmas döntést kellett hoznom, de én a kisbabám választottam. Szörnyű volt látnom, hogy a kiegyensúlyozott és boldog gyermekem megállás nélkül sír.
Én is sírtam, mert fájt és szenvedtem a tudattól, hogy miattam rossz neki.
Így lettem én szaranya, mert nem tudtam teljesíteni a azt a normát, amit mindenki elvárna tőlem. Én emiatt nem érzem rosszul magam, mert azt tettem, ami abban a pillanatban a kisbabámnak a legjobb volt.
Úgy hiszem nem én vagyok az egyetlen Anya, aki ilyen gondokkal küzdött, csak a tápszerről szégyen beszélni.
Velem megtörtént. De... Visszakaptam a boldog és kiegyensúlyozott gyermekem. És most mindketten boldogok vagyunk.
(Meg persze Apa is :))
Szép napot!
Zs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése